(Sztrókay András)
Iskolánk
majd’ mindegyik rendezvényének megvalósítását nehezíti, hogy az udvaron kívül
nem rendelkezünk olyan térrel, ahol az iskola diákjai és tanárai együtt,
közösségként tudnának jelen lenni. Két legnagyobb befogadóképességű termünk a
Kodály Zoltán terem (melyben kb. 60-an tudnak helyet foglalni) és a földszinti
tanári (kb. 120 ülőhely). Bővítési lehetőségeink igencsak korlátozottak, ezért
újra és újra kényszermegoldásokat választunk: nagyobb rendezvényeinket külső
helyszínen (ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola színházterme, Ódry színpad, a
Nemzeti Múzeum kertje stb.) tartjuk. Amellett, hogy az ezekre a helyszínekre
való csoportos eljutás idő- és energiaigényes, a legtöbb esetben nem tudjuk
kihasználni ezen külső terek minden lehetőségét, hiszen az ott tölthető időnk
korlátozott, adott esetben az időjárásnak is kiszolgáltatott – és sokszor igen
pénzigényes. Éppen ezért szükséges elgondolkodni, hogy jelenlegi szerény anyagi
lehetőségeink ellenére milyen alternatíváink vannak.
I. Tér és közösség
Mindenekelőtt
fontosnak tartom leszögezni, hogy minden rendezvényünk esetében
kulcsfontosságúnak tartom, hogy az, még ha ez komoly kompromisszumokkal jár is,
az iskola épületén belül kerüljön megvalósításra. Az állandó mozgás, az iskolán
belüli közösségi együttlétek hiánya lehetetlenné teszi, hogy az épületet és az
embereket is közös, Trefortos szellem járja át. Óriási hatással van mind a
tanárokra, mind a diákokra, ha nap mint nap használt funkcionális tereinket
időről időre új jelentéssel tudjuk felruházni, ha nem csak ideiglenes
dekorációk, hanem közös élmények is máshogy láttatják velünk az iskolaépületet.
Azon kívül továbbá, hogy a hétköznapokhoz hatalmas energiát adnak az épületen
belüli élmények; ha nem kell máshova menni, nagy eséllyel több résztvevőt lehet
mozgósítani, és nagyobb lelkesedést lehet kiváltani diákjainkból, akik talán
könnyebben éreznek sajátjuknak egy, az iskolában megrendezett programot.
II. Színjátszó Fesztivál
A Színjátszó Fesztivál ideális
célkitűzése alapján a gyerekek egymással együttműködve, saját és társaik
örömére, a lehető legjobb körülmények között mutatnak be egymásnak művészileg
is értékelhető produkciókat.
A
Fesztivál jelenleg nem valósítja meg ezt a célkitűzést, mert a) a közönséget
többségében szülők alkotják; b) a túlságosan nagy teremben sok produkció
értékei elvésznek, mert a gyerekek számukra megoldhatatlan színészi feladatot
kapnak; c) a szükségszerűen kevés helyszíni próba miatt a nagy terem előnyeit
csak korlátozottan tudjuk kihasználni. További hátránya a jelenlegi
gyakorlatnak, hogy az egynapos rendezvény több százezer forintba kerül.
Az
iskola a jelenlegi állapotában nem alkalmas a Fesztivál megrendezésére, hiszen
nincs olyan terem, ami egyszerre legalább százfős közönség befogadására,
illetve produkciók számára akusztikailag és esztétikailag is megfelelő otthon
teremtésére. Mivel azonban ugyanezen probléma minden nagyobb rendezvényünket
(évnyitó, nemzeti ünnepek, ballagás, Trefort-bál stb.) érinti, szükséges egy,
akár minden rendezvényünk alapkoncepcióját is érintő, a térből kiinduló
megoldás keresése.
III. Megoldási lehetőségek
Nyilvánvaló,
hogy a tér problémája nem oldható meg egyik napról a másikra. Ugyanakkor
korántsem lehetetlen, hogy néhány éven belül bekövetkezzen az az ideális
állapot, amelyben, ha úgy szeretnénk, minden rendezvényünknek otthont tudna
adni az épületünk. Az alábbiakban három, költségvetését tekintve néhány
százezer forinttól néhány százmillió forintig terjedő tervet ismertetek.
1. Színház a tantermekben
Vitathatatlan,
hogy nagy élményt jelent a diákszínjátszók számára, ha egy valódi színpadon
mutatkozhatnak be, és egy kicsit megtapasztalhatják, milyen egy színház
belülről. Ugyanakkor fontos színházi nevelési feladat annak megtanítása is,
hogy a színház nem az épületben, hanem az eseményben, emberek találkozásában és
egymásra hatásában van. Könnyen belátható, hogy a klasszikus brooki axióma,
mely szerint akkor beszélhetünk színházról, ha egy ember keresztülmegy egy üres
téren, és egy másik nézi, egy osztályteremben is megvalósítható. Aki gyakorlati
bizonyítékra vágyik, annak ajánlom figyelmébe az egyre szélesebb körben terjedő
osztálytermi színházi projekteket (melyet Magyarországon, komoly nemzetközi
lemaradással a Krétakör hamlet.ws előadása indított el, a közelmúltban pedig a
Kolibri Színház, a Káva, a Kerekasztal és számos más független színházi
társulat utazó előadása folytat.).
A
Fesztivál iskolában történő megrendezése két alapvető feladatot ad: egyrészt meg
kell változtatni a Fesztivál hagyományos forgatókönyvét, másrészt pedig
színházi infrastruktúrát kell teremteni.
A
Fesztivál szokásos menetrendje (mely szerint egy szombati nap délelőttjén 30-60
perces próbák vannak, délután pedig egymás után a 6-12 előadás) az iskolában
részben nem szükséges, részben pedig nem tartható. Mivel a helyszín ismert és a
korábbi próbák nagy része is az előadás helyszínén zajlik, délelőtti gyors
próbákra nincs szükség. Ugyanakkor a termek kisebb befogadóképessége miatt sok ismétlésre
lesz szükség (mely az előadásoknak egyébként jót tesz, a játszóknak sem csak
egy lehetőségük van a bizonyítékra, továbbá értéke lesz annak, hogy valaki
bejut-e egy bemutatóra) illetve a korlátozott infrastruktúra vélhetően sokszori
áttelepítése miatt egy délután két-három előadásnál többre nincs lehetőség. Így
a Fesztivált egy helyett két-három nap délutánján lehetne megrendezni.
A
színházi infrastruktúra megteremtése alapvetően anyagi kérdés. Nem cél, hogy
professzionális színházi fényvetőkkel tudjunk dolgozni, a lámpapark és a
vezérlők kialakítása során sokkal fontosabb a mobilitás és a flexibilitás (azaz
a könnyen mozdíthatóság, szét/összeszerelhetőség, a sok helyszínnel való
kompatibilitás), a jó ár/érték arány, a bővíthetőség és az egységenkénti nem
magas érték (az esetleges károk minimalizálására). A berendezésen kívül
szükséges a színházi világítás elméletében és gyakorlatában is jártas, illetve
a hangtechnikához is értő diákok képzése is. Ha összeáll egy csapat, amelyik az
előadások próbafolyamatában is részt tud venni, valamint a produkciók (és más
iskolai rendezvények) világosításában és hangosításában is aktívan, sőt
proaktívan tud részt venni, az sokkal nagyobb nyereség, mint az, ha valódi
színházi körülmények között, ám azok működéséről mit sem sejtve jön létre egy
előadás.
2. Színházterem a tanáriban és/vagy a
Kodály teremben
2.1.: A Kodály terem lehetőségei
Színi
előadások kézenfekvő helyszíne lehet a Kodály terem: épített színpad, jó
minőségű hangrendszer van, és ez a legnagyobb befogadóképességű terem.
Ugyanakkor méretéből fakadóan várható, hogy egyes fesztiválelőadásokat akár
három-négyszer is el kellene játszani – ez pedig már talán túl nagy terhelés
lenne a gyerekeknek, továbbá a Fesztivál menetét is lassítaná.
Egy
bővítési lehetőség az Aula a mostani 9.a termével való egybenyitása. A fal
lebontása után egy hangszigetelő, mozgatható fallal lehetne elválasztani a
termet két részre, amely így két szomszédos művészeti szaktanteremként
működhetne, míg az osztályterem a mostani ének-rajz szaktanterem helyére
kerülhetne. Ennek a megoldásnak előnye, hogy igény szerint alakítható a
színházterem mérete, egy színpad állandóan rendelkezésre állhat – ugyanakkor
hátránya, hogy kb. 10 millió forintos kezdeti beruházás szükséges hozzá, amely
belátható időn belül nem fog rendelkezésre állni.
2.2.: A földszinti tanári lehetőségei
Az
iskola jelenlegi legnagyobb, szóba jöhető színházi tere a földszinti nagy
tanári. Ebben, amennyiben egy játékra alkalmas színpadnyi területet kijelölünk,
és a közönség egy része a földön, matracokon, zsámolyokon, a többiek pedig
székeken illetve asztalokon ülnek, körülbelül 120 fő tud kényelmesen helyet
foglalni. Ez az Ódry színpad befogadóképességének fele, ami azt jelenti, hogy
ha itt lennének a Fesztivál előadásai, legfeljebb kétszer kellene eljátszani
egy előadást, hogy biztosan minden érdeklődő beférjen.
A
terem előnye, hogy összesen négy bejárata van, az iskolában itt a legnagyobb a
belmagasság, és alacsony a kihasználtsága, így a próbák idejére nélkülözhető.
Ahhoz, hogy itt előadásokat lehessen tartani, minimális beruházás szükséges,
hiszen a terem elsötétíthető, a pincében pihenő fa dobogókból pedig bármikor
lehet színpadot építeni. További előny, hogy esetleges jövőbeni
funkcióáthelyezésekkel két irányba is bővíthető a terem, így akár 200 fősre is
emelhető a befogadóképessége.
A
közép- és hosszú távú fejlesztések a fénytechnika beszerzésén és a bővítésen
túl a következők lehetnek: festés, dekoráció, az akusztikát javító elemek
beépítése, leengedhető függöny, fényvetőtartó konzolok beszerelése, a
teremvilágítás korszerűsítése, hangtechnika beépítése, kihúzató nézőtér
(lépcső) beépítése, légkondicionálás. Ezen beruházások a mindenkori anyagi
lehetőségek függvényében szabadon variálhatóak. A teljes beruházási költség körülbelül
10-15 millió forint, mely befektetés eredményeképp egy kiemelkedően
színvonalas, rugalmasan alakítható és használható, anyagi hasznot is hozó
termet kapnánk.
3. A mélyben
Az eddig ismertetett tervek ugyan megoldják a Színjátszó Fesztivál problémáját, össziskolai események megrendezésére azonban egyik sem nyújtana alkalmas teret. Ismeretes, hogy az iskola diákjai és tanárai együttesen az udvar nagyobb részén férnek el. Az udvar ezen része alatt, mintegy 2-300 millió forintos beruházással létre lehetne hozni egy földalatti színháztermet, amely minden helyigényünket kielégítené. Ennek megvalósulási esélye azonban igen alacsony.
IV.
Javaslat
Véleményem szerint a földszinti tanárit kell kijelölni a Színjátszó Fesztivál fő helyszínéül. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a mindenkori előadók az iskolán belül, amennyiben az racionálisan megoldható, illetve a többi produkció létrejöttét nem akadályozza, szabadon választhatnak helyszínt.
Ezt
a célt szolgálná az a fénytechnikai berendezés, amit kezdeti beruházásnak
javaslok beszerezni. Ez a rendszer hozzávetőlegesen a következőket tartalmazná:
24 csatornás fénykeverő, 12 dimmercsatorna (a későbbiekben bővíthető), 24 darab
reflektor (PAR 36, 56, 64), 4 darab állvány, csatlakozók, kábelek. Ez a
rendszer teljesen mobil, az iskola területén bárhol, körülbelül 20-25 perc
alatt felállítható. A rendszer becsült költsége 1 millió forint, melynek
körülbelül fele az Alapítványtól származhatna (eddig ekkora összeget költöttünk
évenként az Ódry színpad bérleti díjára), a másik fele pedig a szülőktől,
öregdiákoktól, más támogatóktól (ez a nagyságrend azt jelenti, hogy 50 adakozó
járul hozzá a beruházáshoz átlagosan 10 000 forinttal).
Fontos
továbbá a fénytechnika elméletét és gyakorlatát ismerő diákok képzése, illetve
a berendezés leltári kezelése, az egyes előadásokhoz a megfelelő segítség
biztosítása, melyeket a rendszer megvásárlása esetén határozatlan időre
vállalok.
Budapest, 2011.
június 24.